Panka születése

Hetente, kéthetente jártunk fel Pestre ultrahang kontrollra Anyuval, hogy hogyan növekszik Panka. Mindig más ultrahangos orvossal találkoztam és minden alkalommal más és más, újabb és újabb bajokat véltek felfedezni Nála. Volt amnionszalagunk, találtak cisztát az agyában és a kezét is sokáig flexiós tartásban vélték látni. Egy idő után már magam sem tudtam kinek higgyek, csak az érzéseimre hagyatkozhattam hogy ki fogjuk bírni és minden rendben lesz. Minden nap úgy feküdtünk és keltünk hogy hallgattuk a pocit mikor mozdul meg benne, és örültem hogy aktív kislány, mocorog rendesen.
Pest felé mindig megbeszélgettük Anyuval, hogy szerintünk mikor kell megint menni, mit fog mondani az orvos, mennyi időnk van még otthon maradni és reménykedtünk hogy minden úgy lesz ahogy elterveztük.
Rendszerint minden úgy történt ahogy elterveztük, mindig megkaptuk a következő időpontot amikor menni kell, addig ha minden rendben otthon maradhatunk. A gondolataim elterelésére munkaterápiára fogtam magam, gőzerővel varrtam szeptembertől kb karácsonyig amíg befért a pocakom a varrógéphez. Készültem Panka érkezésére, ruhácskákat rendezgettem, bútort festettem, takarót varrtam neki, a kis kuckóját szépítgettem hogy minden kész legyen mire megérkezik. Lassan elérkezett a karácsony és örültünk hogy még otthon lehetünk és minden rendben van velünk. Számításaink szerint a két ünnep között kell még mennünk, utána még egyszer az új évben és utána már bent kell majd maradnunk a kórházban. Ez így is lett. Dec. 30-án voltunk ultrahangon ahol nagyon örültünk, mert sem az amnionszalag, sem a flexiós kéz, sem a ciszták nem látszottak az agyban. Ott voltunk ahonnan indultunk "csak" egy rekeszizomsérvvel és a reménnyel hogy minden rendben lesz. A következő időpont január 9 volt ahova már csomaggal mentem ugyan, de reménykedtem, hogy még hazajöhetek egy picit, mert a mi számításaink szerint vagy 16 vagy 23 lett volna a szülés időpontja, kb ott voltunk 38-39 hetesek és ez volt a megcélzott időpont a szülésre. Január 9-én az ultrahangos doktornő szerint nagyon sok volt a magzatvíz, amit már előtte is mondogattak, de konkrétan nem írták rá soha, csak annyit hogy kicsit több. Most viszont nagyon soknak tűnt ezért be kellett feküdnöm a kórházba, nehogy idő előtt elfolyjon a magzatvíz és beinduljon a szülés.
Szerencsére kaptam egy nap haladékot, mert nem volt hely a kórházban így másnap reggelig még elrendezhettem itthon a gyerekeket, mindent rendesen bepakolhattam mert a kórházban jutott eszembe hogy ezt is meg azt is otthon felejtettem és izgultam hogy már csak egy hét és láthatom végre a kislányomat.
A kórházban töltött első pár nap elég keservesen telt, alig tudtam aludni a kényelmetlen ágyon, nagyon fájt mindenem, és alig vártam hogy megmondják a napját mikorra készüljek fel Panka érkezésére.
Harmath Doktornő nagyon kedves volt és elintézett mindent Nekünk, időpontokat egyeztetett a mentősökkel és a sebészekkel is hogy minden készenlétben álljon és a pici megkapjon minden lehetséges segítséget amire szüksége lehet. Az időpont így január 20-a reggel 8 órára lett kitűzve, amit csak egy sürgősebb már beindult szülés miatt csúsztattak el 10 órára.
Az ikreket 14 évvel  és Leventét 9 évvel ezelőtt is spontán szültem így ez volt az első császáros szülésem ami miatt aggódtam kicsit mert nem tudtam mi vár rám, mennyivel lesz másabb mint a többi.  Most már tudom hogy semmivel nem rosszabb vagy jobb, csak teljesen más. Elparavánozva egy függöny mögül hallgattam hogy hogyan emelik ki Pankát a pocakból és teszik mellém a szülésznő ölébe hogy végre láthassam ki is lakott odabent. Az első meglepetés ekkor ért minket mert láttuk, hogy szép formás, édes és mocorog viszont fura kicsit az arcocskája és nem tudtam miért. Mi ez és miért ilyen és rendben van-e és mekkora és hova vitték és hasonló kérdések kavarogtak bennem miközben elvitték én pedig ott feküdtem megsemmisülve, tudatlanul, fáradtan, zakatoló fejjel.
Apuka szerencsére bent lehetett a szülésnél, csak addig ment ki míg a picit elvitte a mentő így hamarosan visszaért és elmesélte hogy a kis Pankának volt olyan stabil az állapota hogy a mentősök rögtön tudták vinni a sebészetre, viszont amire nem számítottunk van egy ajak és szájpadhasadéka és egy ujjacskával többet számláltak meg a bal kezén. Nem értettem az egészet, miért, hogyan lehet ez, miért nem látták soha az ultrahangon pedig ezt nézik és látni kellett volna és mi van még amit esetleg nem tudunk és milyen állapotban lehet a sérv miatt és mikor láthatom egyáltalán?!? 24 keserves óra következett az intenzíven, ahová du. 1 órára bejöhettek a családtagok és elmondhatták hogy minden rendben, Panka ugyan géppel de lélegzik, pihenjem ki magam és próbáljak megnyugodni. D.e. 10-kor engedtek ki az intenzívről és a nőgyógyászati osztályra kerültem, mondván baba nélkül nem tesznek az újszülött osztályra így kaptam újra egy ágyat ahol elvileg még 4 napot el kell töltenem míg hazamehetek a kislányom nélkül, aki a másik kórházban van pár utcával messzebb tőlem. Azonnal mentem is az orvoshoz és kértem hogy engedjenek át a másik kórházba megnézni a picit. Szerencsére elég jól voltam így megengedték hogy Apa átvigyen kocsival és találkozhassam végre Pankával. Előtte már meséltek a kórházról azok akik már jártak ott, azon az osztályon ahova mi mentünk, mégis felkészületlenül ért a látvány, a környezet. Tudtam hogy csövek lesznek és inkubátor és lélegeztető, mégis elszörnyedtem mikor megláttam a pici lányomat fura szájacskával, vékonyan, meztelenül egy szál pelusban úgy hogy gépekkel van körbevéve és alszik békésen. Odajött egy kedves orvos aki elmesélte mi történt vele mióta itt van. Hogy éjjel egy erősebb amolyan rezgős lélegeztetőre kellett tenni, mert kevés volt neki a pumpás...és sajnos van egy ajak és szájpad hasadéka...és egy plusz ujjacska is...és elég súlyos az állapota...és várnunk kell a műtéttel amíg stabil lesz újra és elég a pumpás lélegeztető Neki.
Teljesen összezuhantam és nem akartam a kórházba visszamenni, nem tudtam volna még egy éjszakát ott tölteni, haza akartam menni a fiaimhoz, a családomhoz és  habár Panka nélkül de otthon akartam lenni minél hamarabb. Szerencsére az orvosom megértő volt és ugyan a saját felelősségemre de elengedett a lelkemre kötve, hogy ha bármi baj van azonnal menjek vissza és nagyon vigyázzak magamra és pihenjek amennyit tudok otthon. Felüdülés volt látni újra a srácokat és kényelmes ágyban aludni, szerencsére voltam annyira fáradt és kimerült hogy ez sikerült is egész éjjel, addig sem járt az agyam a kórházban Panka körül.
Másnap újra mentünk hozzá, akkor egy doktornő elmondta hogy az állapota változatlan, várják hogy lekerüljön erről a lélegeztetőről,  vért vettek tőle mert szerintük túl sok a véletlen baja a picinek. Elküldték kromoszómavizsgálatra amit ugyan mi is csináltattunk kettőt is, de szeretnék kizárni hogy genetikai gondja lenne a picinek. Ennek 3-4 hét mire megjön az eredménye, de hiszem hogy az rendben lesz és ennyi orvos nem tévedhet egy terhességnél.
Addig reméljük rendeződik a légzése és meg tudják műteni, hogy utána már tudjon gyógyulni.
Ma péntek van, d.e 11-kor értünk fel a kórházba és siettem be hozzá. Örömmel láttam hogy kivették az inkubátorból, reggel átkerült a pumpás lélegeztetőre, kapott kisruhát és sapit is, egyre formásabb és boldog vagyok hogy idáig eljutottunk. Beszéltünk ma Verebély professzorral is akit több hónapja hívtam fel és beszéltem vele kb 2 percet, ma mégis úgy fogadott minket mintha régóta ismernénk egymást. Elmondta hogy ha minden ilyen rendben lesz akkor jövő hét elején megműti és reméljük a gyógyulás útjára lépünk.
Köszönöm minden kedves ismerősnek az imákat és az aggódást. Köszönöm a türelmet, hogy nem kérdeztek egyenlőre. Még nehéz beszélni róla, főleg ha napjában többször is el kell mesélni ezért gondoltam leírom mindenkinek így nekem is könnyebb lesz.