Panka története

Panka 2014. január 20-án született Budapesten a I. számú Női Klinikán. 2350gr-mal és 50cm-rel.
A terhesség 16. hetében elvégezték a vérvételből a genetikai vizsgálatot, ami már a koromból adódóan sem lett jó (37 évesen) ezért chorion biopsziát / kromoszómavizsgálatot csináltattunk  hogy megtudjuk egészséges lesz-e a gyermekünk.
Az eredmények jók lettek, kimondták hogy egészséges kislányt hordok a szívem alatt, aminek én nagyon örültem. Nem terveztünk több gyerkőcöt a 3 fiú után, de ez a  kis angyalka bekopogtatott hozzánk valamiért és én a föld felett szálltam egészen 1 hétig amikor vissza kellett mennem a kromoszómavizsgálat ultrahangos kontrolljára hogy minden rendben van-e.
Doktorúr megnézte az ultrahangot és csóválta a fejét hogy valami nem stimmel, de csak feltételezést tudott mondani miszerint nem érti hogy a kicsi szíve miért dobog a másik felén.
Hiába faggattam, csak annyit mondott kérne egy kardiológiai vizsgálatot, hogy biztos legyen a dolgában.
Másnap telefonált, hogy egyeztetett időpontot a kardiológiával, 1 hét múlva várnak minket, de a előtte menjek be hozzá, mert szeretné még egyszer megnézni a kicsit hátha többet lát belőle.
Újabb véget nem érő 1 hét következett és reménykedtem hogy csak valami tévedés lehet.
Szeptember 21-én a kardiológia előtt mentem ismét hozzá, de most már biztosan látta a gondot, a kicsinek rekeszizom sérve van.
Csak feküdtem és szólni sem tudtam, hallani sem hallottam előtte ilyen betegségről, hogy mivel jár, mi ez, lehet-e ilyenkor tenni valamit, csak annyit tudtam kinyögni, hogy ezt miért nem látták a genetikai vizsgálaton?!
Együttérzően annyit mondott hogy nagyon sajnálja, de ez fejlődési rendellenesség, genetikailag nem kimutatható, sajnos a babák 40%át elveszítik születés előtt, vagy születés után nem sokkal, de ne bánkódjak fiatal vagyok még lehet még gyermekünk.
Megsemmisülve jöttem ki a rendelőből teljesen zavarodottan így mentünk át a kardiológiára ahol egy kedves doktornő ismét megnézte a picit.
Elmagyarázta, hogy ez a betegség arról szól, hogy a rekeszizma nyitott, ezért a hasi szervek felcsúsznak a mellkasba, ahol elnyomják a szívet és a fejlődő tüdőt amit ilyenkor nem lehet megjósolni hogy fog fejlődni.
A kis szíve viszont nagyon erős volt, jól működött, szépen kifejlődött talán ezért kérdezte meg a doktornő gondoltunk-e arra hogy megtartsuk ezt a gyermeket. Még mindig kábultan csak annyit tudtam mondani, hogy nem is gondoltunk arra hogy elvetessük. Hiszen alig vártuk már ezt a kislányt és reggel még úgy indultam otthonról hogy minden rendben lesz, nem lehet semmi baj.
Kb 22. hetesek voltunk akkor és teljesen tanácstalanok hogy mi legyen most. Kaptunk 60% esélyt az életre, úgy hogy bármikor vége lehet az álomnak és leállhat a szíve még odabent, de ha megszületik akkor is rögtön műteni kell, hogy a szerveit visszategyék a megfelelő helyre, ami szintén kockázatokkal jár.
Nehéz volt eldönteni mit tegyünk, dobjuk el azt a pici esélyt és vegyük el mi az életét, vagy vágjunk bele a bizonytalanba, remélve hogy erős lesz és kibírja legalább a 37. hétig odabent, estlegesen vállaljunk be egy beteg gyermeket a 3 egészséges mellé.  Abban biztosak voltunk hogy nem bírnánk feldolgozni és megbirkózni azzal hogy beteg gyermeket neveljünk egy életen át és nincs szívünk ahhoz hogy évekig a szenvedését nézzük. Az orvos szerint maradandó károsodással nem jár ez a betegség, vagy lesz babánk, vagy nem, így maradt Panka a pocakban és reméltük hogy lesz olyan erős hogy kibírja még bent az előtte álló 18 hetet.
Ismerősöktől és az internetről is érdeklődtünk hogy az országban ki foglalkozik ezzel a betegséggel, így jutottunk el a dr. Verebély Tibor sebész professzorhoz akit felhívtam telefonon és nagy meglepetésemre személyesen vette fel a telefont. Nagyon segítőkészen elmondta, hogy hozzá már csak a megszületett babák kerülnek, előtte keressünk egy neonatológust és egy szülész-nőgyógyászt aki végig kíséri a terhességet, levezeti  a szülést és ha stabil a pici akkor viszik is rögtön hozzájuk a sebészetre. Mivel nem ismertem senkit ezért Dr. Harmath Ágnes neonatológust ajánlotta a SOTE I. Női Klinikájáról. Rögtön tárcsáztam a doktornőt is aki szintén hihetetlen kedvességgel mintha régóta ismernénk egymást adott felvilágosítást és mivel orvosom sem volt Pesten ajánlotta Dr. Csaba Ákos szülész-nőgyógyászt akit fel sem kellett hívnom mert a Doktornő rögtön intézett nekünk mindent. Kérte hogy este hívjam vissza hogy mikor tudunk személyesen találkozni a Doktor Úrral, de kb fél óra múlva már csörgött is a telefon, hogy mindent megbeszélt, várnak miket másnap a kórházban egy személyes találkozóra. El sem hittem hogy kb 1 óra alatt sikerült időpontot kapnom egy olyan kórházba egy olyan "csapathoz" akik gyakorlottak az ilyen betegségben, az országban a letapasztaltabbak közé tartoznak és segíthetnek nekünk a kislányunkat meggyógyítani.
Másnap ott voltunk a kórházban és vártuk Harmath Doktornőt a portán aki már szaladt is fel a lépcsőn hozzánk, egy gyors bemutatkozás után mondta hogy akkor most szaladjunk mi is vele a 2. emeletre, mert Csaba Doktor éppen műt, de két műtét között kijön megbeszélni a részleteket. 5 perc alatt megbeszéltük hogy vállalja a terhesgondozást és ettől kezdve hozzá jártunk heti- kétheti rendszerességgel terhesgondozásra.