Eltelt egy hónap mióta nem írtam. Többször nekiálltam, de valahogy ez sem megy mostanában. Annyira zavaros minden és annyira nehéz átállni erre az "új" helyzetre. Vártunk egy gyógyítható beteg kislányt aki pár hét alatt gyógyíthatatlan beteg lett egy "élettel összeegyeztethetetlen" szindrómával. Napjaim nagy részében ezt az utolsó pár szót kiradírozom az elmémből, ilyenkor tudok "boldog" lenni, mosolyogni és reménykedni.  De ez már nem egy harc lesz Pankának hanem egy életre szóló csata amivel folyton kűzdenie kell. Eddig ügyesen vívta a harcokat, remélem ezután is így lesz.  Az elmúlt hónapban erősödött a tüdeje, bár a lélegeztetőt még nem tudták elvenni Tőle teljesen. Napokat volt nélküle, de mindig vissza kellett tenni, mert estek az értékei. Múlt héten a májával is gondok adódtak, de szerencsére semmi szervi elváltozást nem találtak és a fertőzést is kizárták. Még sárga a bőre eléggé de a székletből ítélve rendeződni látszik a dolog.   Volt két műtétje is amit meg kellett lépni az orvosoknak egy ilyen összetett problémával. Kapott egy gégeszondát amin keresztül lélegeztetik és egy gyomorszondát amin keresztül etetni tudják. Nagyon szörnyen hangzik, de szüksége volt rá az életben maradáshoz.
Sokszor visszabukott a tej ami a szájpadhasadék miatt be tud folyni a tüdejébe ezzel folyamatos tüdőgyulladást okozva. A szájában lévő tubus pedig hosszútávon Pankának is kellemetlen volt és a  száját sem tudják így "rendbe hozni". Így most a tüdőgyulladása elmúlt és végre látom a mosolyt is a szája sarkában:) Még sokat alszik...elvégre mit is csinálhatna egész nap?!?..de ha fent van édesen nézelődik:)
Szerencsére nyugodt baba, a nővérek is úgy látják hogy csak akkor sírdogál ha fázik...mert folyton fázik...és mikor tele van a pelus. A ringató alapítvány jóvoltából Timi és Ancsa gitározik és énekel Neki délutánonként, akiket az Ég is Nekünk küldött, mert január óta muzsikálnak a babáknak a kórházban. Szerdán Panka aludt éppen mikor Ancsa megérkezett, de ahogy megpendítette a gitárt a másik szobában rögtön kinyitotta a szemét:)). Aztán csendben visszaaludt, ahogy énekeltem Neki, de biztos vagyok benne hogy nem véletlenül akkor pattant ki a szeme. Nagyon érzékeli a külvilágot, az érintéseket és egyre többet látom nyitva a szemecskéjét. Talán érzi a tavaszt és tudja hogy az első napsütésre vártuk haza. Sajnos ez még nem jött össze de remélem minél előbb itthon lehet és megismerheti a családot és a barátokat.