Ismét eltelt egy hét és Panka holnap lesz 10 hetes. Ezt már fél lábbal itthon ünnepelheti, mert pénteken tett egy nagy utazás a Cerny mentőszolgálat és az I. sz. gyermeksebészet jóvoltából és hazaruccant a mi kis városi kórházunkba hogy ezután itt "lakjon" pár utcával arrébb az otthonától:) Ez egy kis félelemmel és aggodalommal töltött el hogy hogyan fogja viselni az új helyet, helyzetet, egy új "családot" akik gondoskodnak róla. De egyben örültem is, hiszen itt lesz a közelben és több időt tölthetünk együtt, nem kell 2-3 órát autókáznom míg eljutok hozzá és ezt az időt is vele és a családdal tölthetem.
Elbúcsúzni sem volt időnk Pesten olyan hirtelen érkezett a hír hogy "hazajöhet". Hiányozni fognak a pesti nővérkék, akik olyan szakértelemmel és odaadással ápolták Pankát,  a kedves doktorbácsik akik mondtak sokszor olyat is amit nem szerettünk volna hallani, mégis a legnagyobb tudásuk szerint és a legemberibb módon segítettek Nekünk és Pankának is. Timi és Ancsa akik egyszerűen betoppantak az életünkbe egy szál gitárral és olyan sokat segítettek mikor szükségem volt pár bíztató szóra és muzsikáltak Pankának ami tudom hogy sokat jelentett Neki is. És Réka aki még azt is elintézte hogy az utolsó ott töltött napunkon Viktor bejöhessen fotózni és megörökítsen minket ölemben pihenő Pankával:)  Nem tudom hogy fogom tudni Nekik meghálálni mindezt és kifejezni sem tudom hogy ez mekkora segítség volt számomra. A fotózáson már régóta agyaltam de esélyem sem volt bevinni egy profi fotóst egy ilyen "zárt" osztályra ahová csak a szülők mehetnek be. És hogy pont ezen a csodaszép tavaszi napon történt talán ez sem véletlen, talán az angyalok küldték Őket megint, talán azok az angyalok akik pont 14 évvel ezelőtt március 27-én küldték nekünk a mi két "pici" fiúnkat:))
Pénteken már "itthon" találkoztam újra Pankával. Az utat jól viselte, végig aludt a mentőben és Brandt doktor szerint csak Tatabánya határában emelte magasba a kezét, mondván győzelem hazaértünk:)  Este elég nyűgös volt szegénykém, mert betették egy inkubátorba amihez nincs hozzászokva hiszen Pesten nyitott ágyban volt nem egy dobozban. Másnapra ugyan megszokta a helyzetet és szombat d.u-ra már nem volt olyan nyugtalan, azért remélem kikerül ebből minél előbb. Sajnos itt a lélegeztetett  babákat nem teszik kiságyba ezért kapta az inkubátort. Ma már teljesen nyugodtan töltötte a napot. Szinte egész nap aludt és ha fent volt akkor is többnyire békésen nézelődött. Általában így szokta Pesten is úgyhogy örülök hogy jól van és ha nem is itthon, de legalább a közelemben tudhatom.